(ELŐZETES FUNKCIONÁLIS PROGRAM)
Noha még mindig várjuk, hogy a Norvég Alaphoz korábban benyújtott pályázatunkat
kedvezően bírálják el, az ún. Láng-féle ház – a ’90-es években tájház – körül már nagy a
készülődés. A cél mindenekelőtt az, hogy az épület az elmúlt évtizedekben fölhalmozódott és
folyamatos gyűjtéssel gazdagodó helytörténeti emlékanyag (régészeti, történeti, néprajzi stb.)
elhelyezésének, bemutatásának és szakszerű gondozásának a bázisa legyen, de emellett élő-
lélegző kis központ is, amely hagyományőrzésre támaszkodó rendezvényi kínálatával az itt
élőket szolgálja. A tervezett színes tevékenységre utal a ház új elnevezése is: KAPTÁR, azaz
egyfajta méhkas, melyben állandó a mozgás és zümmögés, s ahol közösségek teremtődnek.
A HÁZ BELSŐ KIALAKÍTÁSA
Mint közismert, az L alakú épület késő középkori eredetű lakóház volt, melyet a 19.
században gazdasági funkciójú toldalékkal láttak el. Ennek következtében térkialakítása
szerény, a belterek kisméretűek és alacsony belmagasságúak. A helyreállítással összesen 7
helyiség – összenyitásokkal 5 – lesz hasznosítható (+ pince és padlás). Mint az alaprajz is
mutatja, a belső kialakítás tervezésekor arra törekszünk, hogy a házba „minél több férjen
bele”, vagyis a terek megfeleljenek az előzetes múzeumi követelményeknek és emellett minél
sokrétűbben legyenek használhatók.
Az áthelyezett bejárattal a FOGADÓTÉRBE (19 m²) lépünk, innen nyílnak a korábbi
lakóterekből kialakított közösségi- és munkaterek. Jobboldalt, az utcafront északi helyisége
lesz a KISGALÉRIA (28 m²), az időszaki kiállítások és a kisebb társas összejövetelek
helyszíne.
A másik utcafronti helyiség szolgál MÚZEUMIRODAKÉNT (15 m²), ahol a
műhelymunka folyik, s ahol a szükséges segédgyűjtemények (adattár, könyvtár,
fotóarchívum), illetve a szakmai munkához szükséges eszközök helyezhetők el. A szoba
szeparálható és innen lehet felmenni a padlástérbe, amely MÚZEUMI RAKTÁRKÉNT (50
m²) hasznosul.
A Fogadótértől balra két terem összekapcsolásával alakítjuk ki a
KÉZMŰVES MŰHELYT (45 m²), a hagyományőrző és kreatív tevékenységeknek helyet
adó foglalkoztatót. Az egykori gazdasági blokk közül a volt lakórész utáni helyiségben kaptak
helyet a kívülről megközelíthető MOSDÓK (23 m²). A hátsó traktus két helyiségének
összenyitásával viszonylag nagy KÖZÖSSÉGI TERET (57 m²) nyerünk, amely a település
hagyományápoló kisközösségeinek adhat otthont. Szintén a hagyományőrzők vehetik birtokba
a hangulatos PINCÉT (40 m²), amely a kedélyes társasélet helyszíne.
Mivel a KAPTÁR amolyan múzeumi „hídfőállás” is, feltétlenül ki kell térnünk a szükséges
és elvárt kiállítási funkcióra. Statikus állandó kiállítással ugyan a termeket nem kötjük le,
viszont élünk a korszerű múzeumi bemutatás eszközével, az ún. LÁTVÁNYTÁRI megoldás
lehetőségével. Ennek előnye, hogy kiváltja a költséges kiállítási installációkat és az adott
terem többfunkciós használata mellett teszi bemutathatóvá a műtárgyakat.
Könnyen kezelhető, biztonságos és a kiállított anyag tematizálható, cserélhető. A falak mentén húzódó
üvegfelület mögötti emlékek érdekesek és vonzók, s a bemutatás során igénylik a látogató és
vezető személyes kontaktusát. Mivel a LÁTVÁNYTÁR leginkább tárgyi anyag elhelyezésére
alkalmas, kiegészítésképpen a képeket ún. KÉPESFALAKON célszerű bemutatni. A
KÉPESFAL szintén az adott falfelület egészét igyekszik kihasználni anélkül, hogy a
térhasználat sokrétűségét akadályozná. Mindkét forma rugalmas, változó és az időszaki
kiállításokhoz kapcsolható.
A KISGALÉRIA, A FOGADÓTÉR és a KÉZMŰVES MŰHELY északi falfelületeihez
kapcsolt, összességében mintegy 40 m² hasznos felületű LÁTVÁNYTÁRI megoldással tehát
bemutathatóvá válnak a településtörténeti emlékanyag válogatott darabjai (régészeti leletek,
történeti és néprajzi tárgyak, plasztikus művészeti alkotások, modernkori kuriózumok,
szakrális emlékek). A kiegészítő KÉPESFALAK (térképek, ábrázolások, fotográfiák stb.)
kialakítására ugyanezen helyiségek szabad felületei lesznek alkalmasak.