A sokrétű múzeumi tevékenység alfája és omegája maga a gyűjtemény, melynek struktúrája, jellege úgy felel meg az általános szabályoknak, hogy egyúttal helyspecifikus is. Célszerű tehát a tervezett intézmény karakterét a gyűjteményi anyagon keresztül megközelítve megrajzolni. A helyi sajátosságokat is figyelembe véve Veresegyház tervezett múzeumában a gyűjtemények fajtái a következők lehetnek:

 

1. Helytörténeti (főági) gyűjtemény

 

A történeti- és kultúrtörténeti gyűjtemények az általános, nemzeti, regionális és individuális történelem, az etnológia, a néprajz, az őstörténet, az ábrázoló művészet, a zene, az irodalom és az emberi cselekvés további területeiről származó anyagokból állnak. Alapvetően magukba foglalják azoknak az ember által készített vagy használt tárgyaknak az összességét, amelyek kifejező- és bizonyító erejüket abból a tulajdonságukból merítik, melyet mint az emberi cselekvés tanúbizonyságai nyernek. Ehelyütt a helytörténeti gyűjteményt az egyik főági gyűjteményként – más szóval közös nevezőként – rögzítjük, melybe különböző szakgyűjtemények tartoznak. A muzeológiában hagyományos felosztást követve és egyúttal a lokalitást is figyelembe véve a veresegyházi múzeum szakgyűjteményei az alábbiak lehetnek:

 

• Régészeti (archeológiai) anyag: A település területén előkerült és a jövőben feltárásra kerülő leletek és azok dokumentációi. (Az időhatár a régészetben elfogadott közmegegyezés szerint: 1711) A korábbi ásatások során előkerült leletanyag nagyobb része jelenleg a Nemzeti Múzeumban, kisebb része a váci Tragor Ignác Múzeumban van, ezek átkérhetők. Gyarapítása további ásatási és feltárási program szerint történhet.

 

A r.k. templom középkori részleteinek feltárása 2013-ban

 

• Történeti tárgyi gyűjtemény: A klasszikus fogalom szerinti helytörténeti anyag. Mivel az ide is sorolható régészeti és néprajzi kollekciók önálló szakgyűjteménybe kerülnek, a történeti tárgykultúra emlékeinek gyűjtésében a 20. század második felére és napjainkra érdemes koncentrálni. (Veresegyház jelene a történeti léptékű változások kora, s tárgyi kultúrájának jellegzetes darabjait most lehet a legeredményesebben összegyűjteni és dokumentálni.)

 

• Néprajzi emlékek: A település hagyományos életmódjára, a népi építkezésre, a településnéprajzra, a népi gazdálkodásra, kézművességre, a népviseletre, a szövő- és hímző kultúrára stb. jellemző tárgyak és tárgyegyüttesek, valamint a hagyománykincs adathordozói. Időhatárait tekintve 17–20. század közötti évszázadok dominálnak. A gyűjtemény gerincét a már önkormányzati tulajdonban lévő anyag adja, bővítését civil felajánlások garantálják.

 

• Természetrajzi gyűjtemény: A település és környezete geológiai, ásványtani, botanikai és zoológiai jellemzőinek gyűjteménye, amely az anorganikus és organikus természet valamennyi részterületének anyagaiból áll. (Kiegészülhet szabadtéri bemutatóval, amolyan „mini arborétum”-ként.)
• Fotóarchívum: A fotógyűjtemények meglehetősen széles spektrumúak (archív fotók, üvegdiák, diapozitívek, képi információkkal bíró képeslapok stb.), s tulajdonképpen ide sorolhatjuk ma már a mozgóképeket és a videó- és DVD felvételeket is. Ma, amikor a vizuális információk készítése és használata korlátlanná és tömegessé vált, a gyarapítás erős válogatással történik.

 

Veresi legények 1927-ben

 

• Építészeti gyűjtemény: Veresegyház kiépülése jelenünkben zajlik, s a jövő számára ennek az építészeti kultúrának a produktumai fogják alkotni a „történeti város”-t. Ez indokolja, hogy anyagait külön szakgyűjteménybe rendezzük, mert kötelező megőriznünk mindazt, ami e vonatkozásban fontos kortörténeti dokumentum: tervrajzokat, ábrázolásokat, látványterveket, az építések dokumentumait és a megrendelők, az építészek, valamint a kivitelezők adatait.

 

• Levéltári anyag (dokumentum gyűjtemény): A településsel kapcsolatos írásos emlékek, nyomtatványok és egyéb dokumentumok, de ide soroljuk a kisebb irathagyatékokat és személyi irattárakat is. Rendezőelveit a levéltári szisztéma szerint szükséges kialakítani.

 

• „Személyes történelem” gyűjtemény: A mobilizációból adódóan korunk jelensége, hogy a lokális történelem egyre inkább feloldódik és átlép egy-egy település vagy régió határain. Az emlékezet, a személyes történelem keretévé elsősorban a család válik, miközben éppen a családtörténeti emlékanyagok vannak kitéve legjobban a pusztulásnak. A jövő nemzedékei – Veresegyházon éppen a betelepülők utódai – szempontjából tehát nem érdektelen kialakítani egy, a helyiek által folyamatosan gazdagított és önálló családtörténeti archívumot (családtörténeti relikviák, iratok, fotók, személyes emlékek), melynek értékei számos formában hasznosíthatók.
• 2. Művészeti (főági) gyűjtemény

   

  A grafika, a festészet, a szobrászat, az iparművészet, a design, az építészet, a fotográfia, az új médiumok és más alakító technikák területéről származó anyagokból áll. A művészeti gyűjtemények egyaránt tartalmaznak olyan materiális tárgyakat és virtuális alkotásokat, amelyek mint az ember egyszeri készítményei individuális jelentéssel rendelkeznek. Esetünkben kapcsolódnak ugyan a helytörténethez (helyben élő alkotók, feldolgozott helyi témák stb.), de minőségük okán erősen meghaladják a lokalitást. Célszerű hát, hogy külön gyűjteményként kezeljük őket, előreláthatólag két nagyobb csoportra bontva:

   

  • „Régi” művészeti anyag: A korábbi település és lakóinak ábrázolásai (metszetek, könyvillusztrációk, arcképek stb.), ideértve minden olyan képi forrást is, mely a településről érdemi információt hordoz (például térképrészletek). A szakgyűjtemény időhatárát – nem kőbe vésve – a 20. század közepe táján húzhatjuk meg.

   

  • Kortárs művészeti gyűjtemény: Helyben élt és élő alkotók művei. Ebbe a körbe tartoznak a köz- és szabadtéri művek, a belsőterekbe készült képzőművészeti alkotások (beépített épületdíszek, mozaikok stb.) és ide soroljuk az iparművészeti munkákat, valamint a modern technikákat felhasználó irányzatok műveit is (performance dokumentációk, animációk stb.).

   

  Veresegyházi művészek kiállítása (2007, részlet)

   

   

  3. Segédgyűjtemények

   

  A „segédgyűjtemények” kategóriát az egyszerűség kedvéért itt és most gyűjtőfogalmi értelemben használjuk. Legfontosabb eleme az adattár, amely a főtevékenységhez – különösen a gyűjteményekhez – kapcsolódó, téma orientált és integrált, az adatokat történetiségükben tároló adatrendszer. Fő célja a gyűjteményi anyag „sorsának” feltárása/követése és az adatokból történő hatékony információkinyerés biztosítása. Ehelyütt a „segédgyűjtemény”-hez vesszük a különböző szemléltető anyagok (másolatok, makettek, modellek, rekonstrukciók) csoportjait és a helytörténetre specializálódott múzeumi könyvtárat is.